a Delta alvást indukáló peptid hatása a krónikus álmatlanságban szenvedő betegek alvására

absztrakt

a delta alvást indukáló peptid (DSIP) alvásra gyakorolt hatását 16 krónikus álmatlanságban szenvedő betegnél vizsgálták kettős-vak illesztett pár párhuzamos csoportok kialakítása. Az alanyok 5 egymást követő éjszakát aludtak a laboratóriumban. Az 1.éjszakát az adaptációhoz, a 2. éjszakát a kiindulási mérésekhez használtuk. A 3., 4. és 5. éjszaka előtti délután a betegek fele intravénásan 25 nmol/ttkg DSIP-t, a betegek fele glükózoldatot (placebo) kapott. Mérték az alvás szerkezetét, az objektív (poliszomnográfia) és a szubjektív alvásminőséget, valamint a szubjektív fáradtságot. Az objektív alvásminőségre vonatkozó eredmények nagyobb alváshatékonyságot és rövidebb alvási késleltetést jeleztek a dsip-vel a placebóhoz képest. A szubjektíven becsült fáradtság egyik mértéke csökkent a DSIP csoporton belül. Az adatok elemzése azonban azt sugallta, hogy a statisztikailag szignifikáns hatások gyengék voltak, és részben a placebo-csoportban bekövetkezett véletlen változásnak tudható be. Mivel a többi intézkedés, beleértve a szubjektív alvásminőséget is, nem mutatott változást, arra a következtetésre jutottak, hogy a krónikus álmatlanság rövid távú kezelése DSIP-vel valószínűleg nem lesz jelentős terápiás előny.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.